Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Idős ember

Egyszer egy ember elindult otthonról.
Nem volt fiatal, de magányos volt.
Megtépett ruháját még felesége varrta,
Kivel egykoron ő is boldog volt.
De teltek az idők, s az asszony meghalt.
A férfi aznap így imádkozott:

Uram, ha lehetek még boldog,
Vezess, én elindulok.
Reád bízom napom s éjjelem,
Mert benned, uram, soha nem csalódom.

Ekkor az ember már tudta régen,
A fény, mi vezeti, talán az Isten.
Ment hegyeken át még a szem ellát.
Ment völgyeken, át tengeren.

Látott örömet, látott bánatot.
Látott életet s rút halált.
Látott kínt, de látott mosolyt.
Látott haragot s megbocsátást.

Ment talán évekig, nem tudom.
Nem voltam útitársa sem.
Honnan tudok róla, kérdezed?
Az titok legyen még előtted is.

De ez az ember, kit a szél tépett,
Kinek eső mosta ruháját,
S a vadon adta élelmét néki,
Áldozatot mutatott sok embernek.

Útján sok jót cselekedett.
Egy nap az Isten megelégelte dolgát.
Magához hívta őt hát.
Testét elrejtették az angyalok.

Mert ellenségei inkább ne lássák.
Boldog volt, segített soknak.
De irigyei soha nem találtak reá.
Mert az Isten ővéle volt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom