Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elveszett idő

Százéves anyóka ül magában.
Visszagondol magányában
A fiatal korára.
Elveszett az idő, tudja.

Amit élt, az élet volt.
De ezt senki nem gondolja.
Bottal jár, vékony már.
Ráncos lett az arca.

Bújában érzi, fájó lelke nyomja.
Túlélt sok mindent, tudja ő.
De most egyedül van e házban.
Ahol nincsen már, csak emlék.

Este a sötétben imát mond.
Mi tart itt engemet, uram, mondd?
Nem maradt senkim, egyedül vagyok.
Mondd, mit kell még megtennem?

Eljön a nap, s távozni kell.
Csak pár szerető barát kíséri el.
Akik tudják, milyen jó is volt.
S sajnálják, pedig megnyugvás volt.

A néni ott, a mennyekben mosolyog.
Mennyi barát kísér: s mind zokog.
Szomszédaim sírnak értem, ezt nem gondoltam.
Pedig itt a családom várt nagyon.

Az elveszett idő végre lejárt.
S itt az angyalok ölelnek át.
De aki lent marad, azt a bánat nyomja.
Ennek biz soha nincs orvossága.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom