Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Számvetés

Szívem, mint a mésztufa.
Érzéseim sós íze karakán,
Sors hárfahúrján disszonáns:
Elrepült messzire a múzsa.
Hangulatom kérészéletű,
Égiek felé kérdésem keserű;
S lelkem mindig útra kész.
Madár dalol, hallja-e párja?
Ha visszatér, repesve várja.
Szélvész, gondolat merész:
Az kell, ha álmod csenevész.
Ki nem él igazán, mit reméljen?
A révésszel majd mit cseréljen?
Gyerünk, hegyre fel! Széllel
Kiáltok örömet, s bút éllel.
Nem koslatok fülledt völgyben,
Bitumen-ember halmoknak
Közén szívperzselő serpenyőben.
Madárdalt egyre új követ, mának
Hangja szépen cseng az éjben;
Még tücskök-bogarak társulnak
Mellé erdőnek ősméhében,
Zenélnek lemenő nap fényében -
Nékem, halandónak, ki csak
Kutat szépet, jót mindenben,
Hogy része legyen földi Édenben.
Madárka mond ékesen hálát -
Csirip-csirip -, megtalálta párját.
Madárszót egyre újabb követ: lassan
Pediglen fújják már a takarodót -
Búgva cseng, majd csendesül a dallam;
Teliholdat dicsért, szépen ragyogót.
Már nem lesem, napom meddig tart,
Csak drága időm, mi addig kitart:
Mivel gyarapodott lénye valómnak,
S én mit adtam közben e világnak.

Harkány, 2019. augusztus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom