Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mari néni és a rakoncátlan kismalac

Valahol a faluvégen
ott éldegélt szerényen,
nádfedeles kis házában
Mari néni egymagában.

Volt neki egy féltett kincse,
a világon párja nincsen,
se kutyája, se macskája,
csak az ő kis malackája.

Mari néni minden reggel,
egyből mindjárt, amint felkelt,
szaladt hamar ki hozzája
malackája sírására.

Adok neked hamar enni,
nem kell ennyit keseregni.
De a malac rakoncátlan!
A pimaszsága korlátlan.

Az ételt csak piszkálgatja,
döfködi, meg nyalogatja.
Nem tetszik a finom falat,
inkább játszik, ugrik, szalad.

Mari néni kérlelgeti:
Egyél szépen, te kis csacsi!
Hoztam neked finom tápot,
meg friss vizet is, itt van, látod.

De a malac továbbszalad,
a szép szóra ő nem hallgat.
A vizes tálat, hopp, feldönti,
a sok ételt mind kiönti.

De ebben a pillanatban
Mari néni is felpattan!
A malacot jól leszidja:
Hát ez azért mégsem járja!

Gazdasszonyod etet téged,
te meg még csak nem is kéred?
A kismalac jól megijed,
szégyenli is már, amit tett.

Bocsánatot kér is érte,
csendben bújik az ölébe.
Gazdasszonya sem haragszik,
simogatja és megnyugszik.

A kismalac megígéri,
a reggelit mind megeszi.
Rakoncátlan nem lesz többet,
tudja most már ő a rendet.

Mari néni sem mérges már,
szereti kis malackáját.
Éldegélnek kettecskében,
boldogságban, békességben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom