Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy üres koporsó temetése

Nem tudom, hol kezdjem,
Volt valaki, nagyon szerettem,
De ő nem szeretett engem,
Ezt elfogadtam: természetesen,
Bár nagyon fájt, és magányos lettem.

"Barátnak" hívtál, de erőfeszítéseket nem tettél,
Neked nem volt szükséged rám, talán nem is kedveltél,
De én mégis örökké a szívembe zártalak.

Reméltem, talán néha megosztod velem az életed
Pillanatait, emlékeit, de úgy tűnt, téged mindez nem érdekel.

Én bíztam benned, így kezdődött,
Elhitetted, hogy törődsz velem, és én ostoba voltam,
Hittem neked, becsukván szemem a vakságot választottam.

Aztán jött egy árapály, egy hatalmas vihar,
Rossz volt, kegyetlenül rossz, sírva kiáltottam fájdalmamban a neved,
Kértem, hogy gyere, de te sosem voltál ott, nem számított neked.

Valahogy túléltem, már nem emlékszem, hogyan,
Táviratot küldtem feléd, kértem, hogy ölelj,
De sosem jöttél.

Szeretném tudni, hogy volt merszed barátnak hívni magad,
Ha a legnagyobb bajban sem voltál mellettem,
S még most sem vagy, de már ne is gyere,
A szememben eltemetted önnönmagad.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom