Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vineta, a bűnös város

Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`:

"Holdfényben áll a tengerár,
Mormol a habja halkan,
Szívem nehéz, nyugalma száll,
Eszembe jut a dallam..."

Ám megremeg a hajó alatta,
- Fénytajtékot áraszt, ím, a tenger,
Felszínre tör a város, Vineta,
- Büszke tornyaival áll újra e reggel!

De vajon lent nem álmodott szépen?
Mélyen város miért nem alhat ott?
Felébredt, most fent van égi fényben,
Érzi odalent, Ő még meg nem halhatott!

Időkapu nyíljon, Vineta várt.
Száz éveket, hogy kárhozata törjön.
Ember tárt bronzkapui előtt állt,
Óhajtson portékát, rézgarast csak költsön.

Mint öreg kezeken temérdek ránc,
Megannyi utcán számtalan az áru.
Ivás és kapzsiság, delejes tánc,
Ki kérlel, kevés, sok elkárhozott vágyú!

E kárhozott lelkektől venni? Nem!
Maradjanak belül csak falakon!
Múlik az idő, a Nap Zeniten,
Nem óvhatja meg így Isteni hatalom.

Ezüstharang szól - ezüstvízbe merül.
- Csalfa csókot ád tetőire Nap.
Imádság és harangzúgás elül,
Míg - büszke tornyai is mélybe omlanak...

- Hálót vetett az érkező este,
Dallam hangja éri utol halászt.
Vízből hallja halkan, hogy jön egyre,
Az otthon felé úton értük mond fohászt.

2020. március 1., Az idézet Heinrich Heine: Holdfényben áll... (Nemes Nagy Ágnes fordítása.) A Magyar Költészet Napja 2020. pályázatra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom