Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A dél ördöge

Mire nincs szavad, jó napnak hívva, dél,
mint harang, kong a villa és kanál,
a nagymutató tizenkettőre ér,
és szívünk tetőtől talpig aranyban jár,
körme nő, hosszú és piros a vágynak,
dús haját tisza-szőkére festi,
mert elkapatja bősége a tálnak,
szemét minden fogásra rámereszti,
pillája forrón, őrült-sóvár rebeg,
szinte súrolja karcsú szemöldöke,
ilyenkor az ember semmit sem tehet,
elviszi nőjét a dél ördöge.

Hiába hullajt szirmot lábnyomába,
felesleges a bonbon, szerenád,
csak unalmat lát már az otthonába`,
és kövérli a ringó derekát.
Szeretne élni egyre többet, sokat,
minden férfinak kelletné magát,
a férjét s az Istent szidva mosogat,
és eltöri habos hitét "jajj, nahát!"
Forró szívvel szeretik hűen, tisztán,
még imádni való a köldöke,
még a haja is, amit annyit piszkált,
de viszi már őt a dél ördöge.

Nem jó a jó sem, sőt, kivált utálja,
az asztalnál egyre többet eszik,
mámor borával öblöget utána,
maga felett színlelve ítélkezik,
szimplán, ha lát, haragra gerjed,
túlzottan tiszta vagy neki, fehér,
mint az asztalterítő, min etetted,
úgy gondolja, néhány folt belefér,
minek lenne minden jó meg rendes,
e létforma csupán a vágyak börtöne,
inkább rossz, mintsem engedelmes,
és elviszi őt a dél ördöge.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom