Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hallom a nevetésed

Hallom a nevetésed.
Keresgélek a múltban,
megfogni a megfoghatatlant,
s ölelni az emléket
rólad, rólunk.

Érzem az ölelésed.
Karodba zártál, és lettél a menedék,
s talán ezt nem is tudtad,
hogy léted vár volt, az otthonom.

Látlak téged.
Az arcod, a harcod,
a tetteidben a szereteted.
A mozdulatban a lelkedet.

Álmodom rólad.
Hogy beszélgetünk...
s olyan valós az egész,
mintha örökké tartana a pillanat.

Nyúlok feléd.
Ölelni akarlak
örökké szorosan,
boldogan szeretve.

Nem tehetem.
Itt ülök fényképeddel a kezemben,
s nem hagyom, hogy elvigyen
tőlem a feledés.

Ölelem az emléked
rólad, rólunk.
Lelkemmel fogom a megfoghatatlant.
Ugye, látsz engem?
Mert én hallom a nevetésed.

2020. január 31.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom