Hibajelentés küldése

Hótlantél

Kósza légy bolyong az udvaron, mintha
Nem értené, a halál miért vonult vissza.
A föld az ég könnyét nem issza be már.
A remény egyre fogy, de mindenki vár.

Sokféle öröm most tiltva vagyon.
Jégre se lépj, még élted veszi a Balaton.
S bár hideg van, nem mindenki fázik:
Itt-ott néhány bokor kivirágzik.

Barna csend uralja kint a megyét,
S mindent itt bent. Ez tán az új fehér?
Csak zúzmarát hint néha az égi kéz.
Fenyőpinty s meggyvágó felénk se néz.

Rozsdás papucsában ásít a szánkó,
Nem tudja már, hogy volna jó:
Meredek part alján sikoltva törni össze
Vagy fészerben porladni el s térni meg a földbe.

Téli álom helyett télről álmodunk,
De a végtelen ősz apró foglyai vagyunk.
Szótlan szél táncol a fák csontvázain.
Szobában halott fenyő, a tálon mandarin.

Talán erőt gyűjt csak a tél valahol
Fogságában, s ha egyszer szabadul,
Fehér pokollá teszi a tavaszt,
Mint ki bosszút áll s rügyet fagyaszt.