Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy találkozás margójára

Mikor megláttuk egymást, áldott volt az a pillanat,
az idő megállt s a csend körbeölelte
elnémult hangomat.

Láttuk felcsillanni egymás szemében a szeretet lángját,
nem kellettek szavak, a melegség bennünket átjárt.

Leültünk a padra, csendesen fogtuk egymás kezét,
a ki nem mondott szavakkal küszködve
lelkünk összeért.

A találkozás mi végre született? Nem tudhatjuk azt.
A kérdés, mint már annyiszor, most is kimondatlan maradt.

Meséltem sorsomról, ő bölcsen hallgatott megint,
arcán mindent értő mosollyal nyelte a könnyeit.

Meghatottsága válasz a világra, az embertelenségre,
a körénk fonódó láthatatlan, szorító rabláncra.

Megértettük abban az áldott pillanatban mindketten,
csak a szeretet az, mi fontos nekünk ebben az életben.

Sorsunkat változtatta meg akkor az az egyetlen pillanat,
mindketten éreztük, többé már nem leszünk magányosak.

Továbbment aztán mindenki a saját dolgára,
de mit magunkkal vittünk, azt üzeni: nem szeretünk hiába.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom