Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emlékek tengerén

Itt állok a peronon, várom a vonatom,
Talpam alatt egy üres beton,
Sokszor vártam már erre a vonatra,
Mindig ismerősök voltak rajta,
Mikor megállok e peronon,
Nem tudom, milyen lesz a következő napom,
Csak várok s mélyen az emlékek tengerén vagyok,
Ezen a helyen már sokszor jártam
Azokon a napokon, mikor a vonatomat vártam,
Úgy éreztem, csak én vagyok fent a vonaton,
Közben pedig tele van a vonat emberekkel,
Ők nem foglalkoznak az emlékekkel,
Miben mások ők, mint én vagyok?
Semmiben sem különböznek,
Biztosan máshol emlékeznek,
Azokkal találkozom, akik életem részei voltak,
De egy napon mégis a vonaton hagytak,
Leszálltak s továbbmentek,
Nem gondoltak arra igazán, mit is tettek,
Egyszer találkozunk a peronon.
Hogy mikor, azt sajnos, nem tudom,
Akkor ismét emlékkel tele állok ott,
Mégsem lesz ugyanaz, mint most.

2019. december 21.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom