Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Csendem

Lehunyt szemmel hallgatom
zengő lélekdallamom.
S tintát fröcsköl a káosz,
ha túlcsordul a pátosz.
Ekkor elfojtom, szorítom,
s csak cseppenként engedem,
hogy elmémben és lelkemben
csak csorgó csend legyen.
Érzem, ahogy elhalkul a világ.
Csepegő csend, csermely,
mellyel tenger nem ér fel,
oly tiszta.
Testemből tör fel,
roppant rengő hévvel,
de mégis csendesen.
Ha elhalkul a világ,
belül zajongok,
mint egymásnak csapódó,
nyárfalombok,
mit a vihar ver,
s a szél sebez.
Ha a világ csendes,
lelkem felfedez.
Útra kel új tájakon,
ostromol kőszirt várakon.
Ha a világ csendes,
én zörejt álmodom,
griffmadár hátán
fénylő szárnyakon.
Ha a világ csendes.
De olykor üvöltő Bábel torony,
égig érő, leküzdhetetlen orom.
Őrjítő e zaj,
lelkemnek béke kell.
Csend nélkül a világ fal
majd élve fel.
Nem hallom pengését
az igaz szónak,
mint víz és föld,
sárrá összefolynak
az egykor tiszta dolgok.
Ha a világ felforr
s kifordul önmagából,
én akkor is magam leszek
magam akaratából.
Csend leszek,
míg a világ el nem csendesül,
vagy lelkem, testem rejtekében
végleg el nem szenderül.
Hogy zajonghassak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom