Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ha más lennék

Vajon hogy látnám a világot, ha más lennék,
nem ember, de a fény lennék,
világítanék a sötétben,
a homályos zegzugok erdejében.

Virágot növelnék,
s az egyik én magam lennék,
ontanám illatom, vigye a szél,
érzékeny szirmaim a szivárványból tépném.

De ha valami engem tépne,
szépségem örökre megszűnne,
nem lennék réteknek pompázó fűszere,
álomba halnék s hervadnék reggelre.

Könyv is lehetnék,
s bennem a virág lepréselve,
emléke lapjaimra írt vers lehetne,
melyben egy tiltott szerelem élhetne.

A szerelem lennék,
mint egy könnyű, lélegző selyem,
lebegve, táncolva mindenkit átölelnék,
s kézen fogva, nevetve a felhőkig futnék.

Futás közben lehagynék minden rosszat,
hegyvölgyben járnék naphosszat,
én lennék a levegő,
testben, lélekben keringő.

A soha el nem apadó víz,
mely szikláról zuhanva alá tóvá szelídül,
s hullámzása igaz tükörré csendesül,
melyben magát látva egy őz inni készül.

Én vagyok a tükörkép,
s a bundám megrázva a csorda után szaladnék
erdei ösvényen nesztelen,
kopogó patákkal a köveken.

A kopogást hegedűszóval kísérném,
húrjaimon a szabadságot zengeném,
én lennék a boldog, kerek, egész világ
egy nyitott, folyton változó állandóság.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom