Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tegnap még huszonhét voltam

Tegnap még huszonhét voltam,
De ma már ezeréves vagyok,
S bár úgy tűnik, testem ugyanaz,
A lelkem közeledik a halálhoz,
Ahol egykoron színes virágok versenyeztek egymással,
Melyik a pompásabb: mára kihalt sivatag.

Fekszem, s átölel az éjszaka,
Hangos könyörgésem a csendre senki sem hallja,
Zajára mégis felébredek,
Szégyenteljesen, bénítva akaraterőmet, érzem,
Meg fogok halni gyengeségemben.

Egy elátkozott, örök szenvedésben
Minden egyre fájdalmasabbnak
S egyre szerencsétlenebbnek tűnik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom