Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Égi csillagok
A temetőkapun belépve
magamba némulok,
hát itt vagyok megint - a múlt jelenében.
Sötétség borult a komor fejfák fölé,
csak a márványlapokon vibrál ezer apró fény,
mitől lelkünkben gyúl a fakuló emlék.
Apró gyertyák, mint lobbanó égi csillagok
árnyjátékot villannak remegőn a temetőn,
játszanak a hófehér krizantémszirmokon.
A homályban megvillanó felirat,
élt-halt, soha nem feledünk...
nagyot sóhajtva könnyezik szemünk.
Az apró koszorú a helyére kerül.
Fellobban az emlékmécses,
s az emlékfilm sercegve pereg itt legbelül.