Hibajelentés küldése

Égi csillagok

A temetőkapun belépve
magamba némulok,
hát itt vagyok megint - a múlt jelenében.

Sötétség borult a komor fejfák fölé,
csak a márványlapokon vibrál ezer apró fény,
mitől lelkünkben gyúl a fakuló emlék.

Apró gyertyák, mint lobbanó égi csillagok
árnyjátékot villannak remegőn a temetőn,
játszanak a hófehér krizantémszirmokon.

A homályban megvillanó felirat,
élt-halt, soha nem feledünk...
nagyot sóhajtva könnyezik szemünk.

Az apró koszorú a helyére kerül.
Fellobban az emlékmécses,
s az emlékfilm sercegve pereg itt legbelül.