Hibajelentés küldése

Afféle sirató

Szalad az idő, utol is csak néha alig érem,
Alig öreg szemmel tekintek most vissza
Arra a sötét ekkorra, mi megtörte érzékem,
Mitől fel sem tűnt, mennyire szalad az az idő,
Annyira, amennyire mi szaladtunk igen későn.

Ilyen ez, szaladunk el egymástól egymáshoz
Vagy máshoz, mert nincs több időnk, lépni kell.
Eltelik egy év, és nem tudjuk, mivé leszünk,
Emberek felejtik el régi emberi testünk,
Elhullott az idő, a levelek, a régi szívünk.

Elhullunk és emlékezünk, mik is voltunk,
Mikké lettünk, ez vagy az, így vagy úgy,
Eltűnünk a világban egymást nem keresve,
Emberek mit sem tudva egymásról járnak,
Ahogyan én járok és te, ahogyan mindenki.

És most megkérdezem, hát emlékeztek-e?
Arra, mik voltak, mik kezdtek és végződtek,
Én emlékszem e napra, hogy hullott az avarba,
Mert a nagy szerelmek nyár végén kezdődnek,
És halottak napján a holtakért halnak meg.