Hibajelentés küldése

Ékes, vörös madárka

Észrevettem egy madárkát a kékellő égbolton,
S vöröses tollai megcsillantak a fénylő horizonton.
Különleges látványára menten felfigyeltem,
Min akkor gondolkodám, azt rögtön elfeledtem.

Aurája szikrákat szórt, melyek belém is hatoltak,
S unott lelkem húrjai pendülve daloltak.
Fellobbantá bennem az érzelmek csíráját,
Mint az első görög atléta az olimpiák lángját.

Utánaszegődtem, hogy közelről csodáljam,
Kezembe vehessem s dallamát nyugtázzam.
Füleltem hát immár szorgos figyelemmel,
De magaménak akarám kevés türelemmel.

Próbáltam hát elkapni szép szóval s csapdával,
De a madárka szabad lény, mely ügyesen elszárnyal.
Akkor érzi jól magát, ha szabadon repülhet,
Elmém ártó béklyóitól gyorsan menekülhet.

Nem kergetem tovább, szárnyaljon önfeledten,
Hogy a fellegek között végre önmaga lehessen.
Köszönöm hát neki ezt a csodás, röpke élményt,
A sötétséget megszüntető, pompás fehér fényét!