Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A legszebb felhőm

A legszebb felhőm volt, mely szétfoszlott,
Helyére esőfelhő úszott, s megbotlott
Lelkem újra tündökölni kezdett,
Hisz táplálta az elsorvadt kertem.

Megroskadt fáim rügyeztek újra,
Kiszáradt bokraim csüngtek, az útra
Hajtották terhes fürtjeik súlyát,
S a fű ismét kihajtott, úgy ám!

Mi a helyzet a régen elkókadt virágokkal?
Nem akartak ők rögvest szépellni, s okkal
Nem mertek ily hamar megnyílni még,
Fájt az emlék, az elrejtett kép.

Beléjük égett a szép felhő képe,
De hiába, ha a tündöklés népe
Nem tőle jön el, csak sóvárognak.
Esztelen virágok, hová hoznak...

Magam is a szép felhőt lesem,
Hátha felbukkan, őt keresem...
Miért akarom azt látni, ha a szürke
Felhő gazdagít, s igazabb a tükre.

Összegyűlik a falu, és azt csodálja,
Miként lett ősszel ilyen csuda fája.
Hát a gyepnek, bokornak is száradnia kéne,
De magának tündököl a szép levele fénye.

Az új felhő megáldott - mondom. Mely
Fölém költözött, szebb lett e hely.
Élet szökött a kertbe, a rég tovaszállt,
Ismét megjelent a régóta várt.

- Mily szerencsés magácska, eddig szántuk
Gyámoltalan kertjét, de hogy látjuk
Most, a sok kín után szerencse érte,
Föl a fejjel, s böcsülje meg szépen!

Esztelen virágok, hová hoznak...

Magam is a szép felhőt lesem,
Hátha felbukkan, őt keresem...
Miért akarom azt látni, ha a szürke
Felhő gazdagít, s igazabb a tükre!?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom