Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ebben a percben

Most úgy érzem, nem bírom tovább,
Kellene egy hely, ahol látnálak már,
A lelkem szabadulna, ott lenne veled,
A szívem széttiporja kicsiny testemet.
A belső érzelem átvág minden tájon,
A betűk hangosak, de nem erre vágyom,
Vágyom arra, hogy veled legyek én,
A gondolatom hanggá fejleszteném.

Elakadó szavamat küldöm el hozzád,
A lelkedre vágyom, ahogy gondolok rád,
Minden percben, minden időben terád vágyom,
Azt hiszem, szeretlek, te vagy az álmom.
Kimondhatatlan érzés kavarog bennem,
Vágtat, mint a vadló, de kecses, mint a permet,
Lágyan simulna, hozzád érne némán,
Hogy végre az érintésed legyen a csodám.

Egyetlen szó se kellene nekem,
Csak az érzés, amit melletted érezhetek,
A szavak erejét máskorra hagyom,
Az érintésed lenne az egyetlen óhajom.
S amikor a karomban tartanálak némán,
Már a szavak is elvesztik súlyát,
Mert amint mondanánk, kioltja a szánk,
Ebben a percben így gondolok rá.

2019. október 9.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom