Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Miért is nem vettem idáig észre?

Miért?! Miért is nem vettem idáig észre?
Szép, barna arcodon az évek múlását.
Ujjaidnak körme alatt üvöltő, fekete fájdalmát.
Zöld szemedben miért is csillog boldogságát.
Mosolyodat, mi kedvesen szólt hozzánk.
Színes öltözetedben, ahogy jöttél felém.
Mint széllel táncoló ruhák
a szárítókötelén lágyan ringatózva,
ahogy hajlonganak a fák, lengedezve
szép, fodros bő szoknyádban,
simogatva hajamat, csókolva arcomat.

Miért?! Miért is nem vettem idáig észre,
amikor félrehúzódtál egy sarokba,
onnan nézted unokáidat boldogan.
Könnyeidet, mi titkon hullt lágyan öledbe.
Fehér hajadat miért is takartad el kendőddel.
Csontos kezeidből adott ételnek ízét,
lépteidnek fájdalmas, nyöszörgő neszét.
Miért?! Miért is nem vettem idáig észre?

Talán azért, mert nem te neveltél fel.
Ahogy volt, úgy volt. Én elfogadtalak.
Most érzem igazán, ahogy körmeim
alatt hasít agyamig ez a kínzó gondolat.
Szinte üvölt bennem. Én nem így akartam!

Miért?! Miért is nem vettem észre
sóhajtásaidnak fájdalmas nyögését.
Ajkad szélén azt a kicsi kis mosolyt,
miért reszket tested, ha csendben zokogsz.
Szipogásaidat, mi belülről fakad értünk,
furcsán remegő hangod, miért és kiért?
Miért?! Miért is nem vettem idáig észre,
hisz köztünk éltél nap mint nap... Nem értem!

Nem tudom! Nem tudom! Nem tudom!
Miért nem láttam azt, amit kellett volna?
Szabad akartam lenni felszabadultan.
Nem érezve mások belső fájdalmát,
nem érezve szerelem oltalmát,
csak élni... Élni csendben az életem,
ahogy azt az Isten rendelte nekem.

Miért?! Miért nem láttam meg benned az Anyát,
kinek gyönge szíve irántunk szeretetet táplált,
Őt! Ki engem megszült igaz szerelmének,
hiányomért hullajtott megannyi könnyet.
Magában rám gondolt. Éveken át várt.
Szeretettel őrzött. Titkon szívébe zárt,
míg máshol éltem gyermekéveimet,
várva egy új napra, hogy újra átöleljen.

Igen. Most is itt látlak előttem csendben,
régóta fájó gondjaidba temetkezve,
könnyekkel telt, szép, zöld szemedben,
szomorúan meghajlott őszült fejjel.
Csak gyönyörködni tudok benned, kérdezve.

Miért? Miért is nem vettelek idáig észre?
Hátam mögött hagyva hiányzó éveimet.
Magamba roskadok megőszült fejjel,
a még mindig hiányozó anya szeretetében,
megtörten, fáradtan. Csak azt kérdezem.

Miért?! Miért is nem vettelek idáig észre?
Az Anyát! Hisz itt éltél köztünk. Még ma is élsz.
Anyám! Itt, mindennap itt, titkon a szívemben.

2019. október 24.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom