Hibajelentés küldése

Csendes szigeti pihenő

A hullámok összecsaptak felettem,
palettámat, ecsetemet eltettem,
elmentem a világ másik végére,
a csend és béke mesés szigetére.

Akkor jöttem rá, nem lakik itt senki,
legalább magam ki tudom pihenni.
Bejártam a sziget minden zegzugát,
messze elhagytam a tegnap bánatát.

Szikrázó napfény kék víz fodra felett
felélesztette itt a jókedvemet.
Ecsetem szinte szántotta a vásznat,
emléket állítva földi csodáknak.

Amikor a Nap sziklák mögé elbújt,
munkakedvem bíz` egy cseppet sem lanyhult.
Viharlámpám elszökdöső fényében
szemem csillant az éjszaka kékjében.

Ecsetem az éjben percet sem pihent,
napi emlékem lassacskán megjelent.
Észre sem vettem, újból felkelt a Nap,
bearanyozta megfestett vásznamat.

Friss, tengeri szél altató zenét fújt,
az édes álom pilláim közé bújt.
Mire a szél az álmomat elfújta,
felettem fénylett a csillagok hada.

Megfestettem mindent, mit e táj adott,
sziklához bújó tarajos hullámot,
napsugár táncát látóhatár szélén,
elrejtettem mindezt szívem legmélyén.