Hibajelentés küldése

A rózsák őszi, utolsó sóhaja

Kertem kedves dísze számtalan szép rózsa,
illatát tavasztól őszig nekem ontja.
Szépségük naponta többször megcsodálom,
sziromvarázsuk, akár egy mesés álom.

Halk suttogás töri meg az esti csendet,
kint az őszi kertben rózsák beszélgetnek.
Hallgatom, közben élvezek minden percet,
mert suttogásukkal örömet szereznek.

Édes illatuk a szobámba beoson,
egy bársonyléptű, kora őszi alkonyon.
Nézem, hogy a lassan búcsúzó napsugár
kopár ágak között még ki-kikandikál.

Végül halk sóhajok suhannak be hozzám,
búcsúzik s egy végsőt sóhajt minden rózsám.
Reggelre sok szép szirmuk leszáll a földre,
itt hagyják a kertet, készülnek a télre.

Sóhajuk elszállt, de a "lelkük" itt maradt,
véget ért a nyár, és most tudom, elszaladt.
Elbúcsúznak tőlünk a színes virágok,
ha megjön a tél, csak jégvirágot látok.

Lehullott szirmukat egy tálkába gyűjtöm,
megmaradt illatuk hozzám beköltözzön.
Így őrzöm meg emlékét a csodás nyárnak,
kertemben virágzó, színpompás rózsáknak.