Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Légszomj

Van az a tér és idő, ahol már nincs több szó,
csak kiszáradó vizekben süllyedő hajó.
Rád vár a múló idő, a perceket szedő,
betakar a tenger, mint sötétlő szemfedő.

Törik az óra csillogó üvegfedele,
az üresség, mit hagytál, vajon érdekel-e?
Annyi idő még, az a perc oly nagyon messze,
képes rá, hogy a szívdobbanást megdermessze.
Leperegnek védtelen lapjáról a számok,
és egyre kisebbeket csapnak a hullámok.
Eközben a nagy víz szintje egyre csak apad,
minden megáll, elszáll a törékeny pillanat.

Nincs több szó, és ez talán a legrosszabb dolog,
ha volna még, nem szorulna össze a torok.
Bárcsak ne fojtana álló idő légszomja,
s kiírhatnám az űrt, mi szívemet szétnyomja.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom