Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nyár végén szabadon

Petőfi Sándor hídja előttem, hív a járda.
Mennyit játszottam erre valaha!
Megszállnak az emlékek és sétálok.

Megsimogatom a favárat tartó főket.
Szél támad fel? Nem!

Mindenre gondolok. Kedves homokozásokra, nézelődésekre, kergetőzésekre.
Sok játszópajtás szelleme hatja át ezt az idilli környéket.
Hozzám beszélnek, én meg hallgatom őket.

Ott az aranyos kis domb is.
Mennyi, de mennyi kerékpározás emlékét őrzi!
Helgával fedeztük fel anno a rengeteget.
Vajon hol lehet most ez a kis pajkos lány?

A vízpart innenső részét még nem láttam.
Nosza! Viszi magával meséjét jobbomon a Duna. Hallgatom őt.
Horgászhelyek lanton énekelnek nekem.

Haladok tovább az ösvényen, keskenyen bájos!

Tanyák és nyaralók a fűben.
Gomba módra sorakoznak itt mellettem.
Az egyiknél fiúk és lányok söröznek.

Motorcsónak zaja!
Tart kifelé a folyóágból!
Evezős ladikban is életkép,
ez egy horgász!
Ő nézelődik, hol fenekezhet esetleg.

Nézzük az ifjúsági szállót.
Ideje halászlevet fogyasztani.
Egyedül eszem és vegyes halból főttet. A kedvencem!
Bajai borral öblítem le.
Megkínálnak forralttal is, három pohárnyival.
Az sok, de elfogadom!

Szomorú vagyok, holnaptól ősz.
Lábaim biztatnak, menjek tovább,
és hogy ne nézzek hátra. Még ne!

Jó! Tényleg nem nézek hátra,
de mért van megtiltva számomra?
A kikötő felé tartok, azt is meg szeretném nézni,
mielőtt helyet foglalnék s a tájjal találkoznék.

Futókkal és kutyásokkal szegélyezi a járdát és a partot is ez a fantasztikus sziget.

Teniszpálya mondja, most a lábaim üzennek nekem, és megfordulhatok!

Amúgy is a tájat kívántam nézni, és vele beszélgetni némi merengés tükrében.
Most ne zavarjanak!

Kettő lány, egy szőke és egy barna mögöttem.
Találkozik velük tekintetem.
Írom a szabad csend dalát, és próbálom magamban énekelni.
Egyszercsak finom Dunaillat jobbról és balról is.

A barna lányt beszélteti kék szeme és szabad válla.
Zavarnak, de nincs szívem őket elhajtani!
Pedig a tájjal akarok lenni. Csak én és ő!

Mellém telepednek. Sorakozó betűket látnak előttem.
Az üde levegő kérdez? Nem, ő! Egy barna váll.
Nincsen kedvem a szerelemről írni? Itt száll a levegőben.

Utazik az ég felett karja és szeme, az a kék szem a válaszomat várja.
Fekete nyaklánc a nyakában? Őt nézem.
Kaján mosolygó arccal siet pupillámra.
Az írásra sandít most.
Tetszik neki!
Írjam tovább!

Vállamra borul kobakja, és ajka beszél hozzám, a szeméből
a lélek tükre hív engem.

Sirályokkal repül tovább lelkem, vagdalkozó kérdés kavalkádja.
Kísérnek és bátorítanak a puszta felé.

A nyár csókjai vigasztalják távozó augusztus sugarát.
Szőke lány szemeinek serege betűim körkörös íve felett.

Egy örökkévalóságra magával ragad a nyár leköszönő szele,
ajkam körbenéz, és a lányok tekintetét fogadja.
Milyen varázslatos társaság e két angyali teremtmény! Itt, a lépcső tetején.

Irkámat elteszem és elköszönök tőlük,
ne zavarjanak természeti elmélyülő magányomban,
amikor a nyár a barátom ez utolsó hónapban!

Színt vallok nekik Isten színe előtt. Számomra mind a kettejük kedves és bájos!
Kezemet simogatják és szememet ostromolják szavaik,
mintha ők sem engednék elmenni a nyarat.
Nagyon zavarnak? Nem!

2019. január 28.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom