Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Más-nap

Most a boltban kolbászolok.
Nem kell semmi kolbász dolog!
Joghurt kell, flórás, lehetőleg élő,
s mindez miért? Szólok én (a mesélő):

Bélbolyhaim közül egy, (így) legyen neve: Boholy,
fellázadt és azt mondta: - A helyzet kényes, komoly!
Stílusosan hívva, sz... - szóval, mostoha.
S kért, mit tettem, azt ne tegyem már soha!
Boholy képembe vágott őszintén dolgokat,
és már-már a sírás fojtogatta kiszáradt torkomat,
(s a helyzetem, bár nem volt túl szerencsés,
- hisz éppen körbesöpört egy méretes teremtés),
meghallgattam őt, mint barát a barátot,
elvégre - gondoltam, Boholy mégiscsak sajátod.
Elmondta, szédül, és be van gyulladva teljesen,
és nem bír ránézni már az élelemre sem.
Mintha a dekadenciát is szóba hozta volna...
- de épp akkor aludtam, nehéz dolga volt, na.
A gyomrom is nyilatkozott, s szégyelltem rendesen,
(mert amit mondott, azt nem mondta csendesen...)
Mindeközben forogtam gyorsan, nem megállva,
s fel sem tűnt fejemben barátom hiánya.
Boholy nem beszélt, "rossz bőrben lehetett",
- úgy képzelem, simán az etilben lebegett...

Hát így esett végül - mit volt mit tenni,
el kellett menni joghurtot venni.
Elindultam, mint a villám (cikk-cakkban...) halkan dudorászva.
Hajnali, lágy fényben... piszkosul elázva.

Egy legénybúcsú margójára...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom