Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Méregben itatták

Tövisben itatott, smaragd pillantás,
vörös alakját elnyeli a sikoltás.
A fájdalom sikolya, az ütések zaja
mit tehetne ezúttal? Nem mehet haza.

Csupán egy néma szó kúszik a végtelen
éjszakába, s azt súgja neki; reménytelen.
Mégis hogyan lenne képes tovarohanni
a kegyetlen érintések kereszttüzében? Itt

már csak egy megoldás röpül keresztül
a végtelen sötétségben. Egyetlen dolog,
mely reményként szolgál s szirmot bont,
mégsem tudja, reménye merre bujkál.

Szíve üteme egy utolsó, végső álmot diktál.

Tán rég elnyelték múltja sötét démonjai,
vad ragadozóként falták fel szívét, s így
magára maradt üres mellkassal, félve,
meggyalázva, könyörögve s élve elégve.

Ezúttal a Pokol kénköves lángjain táncol,
bús története valahogy magához láncol.
Mi volna az én okom hát, mely bánatot
gerjeszt szívemben? Figyeljetek, várjatok!

Valamit tudnotok kell, mielőtt a végső
dallam az éj sötétjébe fogyatkozik. Az első
alkalommal túlságosan rettegtem, hogy
kimondjam, most azonban menni fog. Ott,

a zokogó lány, ki letekint rád, én vagyok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom