Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az Avas kilátó legendája

Élt a múlt században egy kovács Miskolc városában,
robusztus termetével, hatalmas indulatával.
Haragját, dühét felesége sokszor megsínylette,
markos ura ellen kevés volt törékeny termete.

De mivel az asszonyt igencsak tisztelte, szerette,
bántani többé nem fogja, aznap meg is ígérte.
Bölcs Salamont okos útmutatásért felkereste,
minden gondját, baját alaposan fel is fedte.

Az éles eszű öreg tanácsával el is látta,
megfontolt ötlettel indította hazaútjára.
Akárhányszor elönti fránya, dühös pulykamérge,
szaladjon a kilátóig, lába földet ne érje.

De úgy szaladjon gyorsan, hegynek tetejére érve,
lássa magát lépcső legalsó fokán visszanézve.
Annyit még hozzáfűzött, majd hogyha erre képes lesz,
minden haragtól gyógyult lesz s végre fellélegezhet.

Úgy tett hát a kovács, mikor tele volt indulattal,
nosza, szaladt lobbal a hegynek azon gondolattal.
Ám kilátó tetejére felérve, visszanézve,
önnönmagát keresvén sehol nem találta mégse.

Lógott szája széle, hisz csak a tájat, várost látta,
szomorúan bámult le a kis kanyargó utcákra.
Elindult hát búsan haza, nem tudott mást mit tenni,
a bölcs okosságával vajon mit tudna kezdeni?

Ezen gondolkodott, majd megállapításra jutott,
talán túl lassan haladt, és nem elég gyorsan futott.
Eleinte háromszor kergette a hegyre dühe,
majd már arra sem emlékezett, mitől gurult dühbe.

Egyik nap az asszonya az ételét leégette,
menten szétvág valamit! - forrongott mérge benne.
Akkor eszébe jutott nejének tett ígérete,
mint szél, fordult ki az ajtón, rohant is fel a hegyre.

Megindult sebesen, mint orkán, vágtatott felfele,
indulata lábába szállt, úgy szaladt fel fejvesztve.
Mikor odaért az Avas kilátó tetejére,
kapkodva a levegőt maga mögé visszanézve,
akkora nevetésben tört ki, öröm volt hallgatni,
hazaindult örömmel asszonyát megvigasztalni.

Megtestesült nyugalom lett attól a naptól fogva,
többé soha mérges nem volt, és nejét sem bántotta.
Csak neki árulta el mosolyogva a nagy titkát,
hogy aznap odafent lenézve meglátta önmagát.

Látta, hogy a házak, templom, mind mennyire aprócskák,
látta magukat a házukban, a kicsike konyhát.
Látta magát, amint kanalát levesbe meríti,
majd asztalra csapván indulata hegyre kergeti.
Nevetségesnek érezte már az egész helyzetet,
csak állt ott csodálkozva és mosolyogva nevetett.

Úgy hallottam, való igaz a városi legenda,
Salamon szava, mire a kovácsot tanította.
Fentről a panoráma látványában gyönyörködve
körbetekintve, a csodás látképben megfürödve,
a bűvölet által szíved is másképpen zakatol,
s meglátod kicsinyke önmagad odalent valahol...
onnantól másként nézed a világot, mint előtte,
nézd meg a saját szemeiddel, ha nem hiszel benne.

Csorba Piroska-Fedor Vilmos: Miskolci legendák című könyv egyik története által.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom