Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Én nem tudtam, milyen érzés...

Én nem tudtam, milyen érzés boldognak lenni,
Vidám mosollyal, önfeledten nevetni.
Teljes szívvel vágyni egy szerető ölelésre,
Nyugodt szívvel bújni hozzá s megcsókolni végre.

Én nem tudtam, milyen érzés boldognak lenni,
Szakadó esőben táncolni, kezedet fogni.
Meleg ágyadban szívverésed hallgatni,
Én nem tudtam, milyen érzés boldognak lenni.

Míg nem jöttél te, és biztató szemekkel néztél rám,
Fogtad kezem, öleltél, rossz szavad nem volt hozzám.
Vigyáztál rám, óvtál, kényeztettél,
Igazán, őszintén, boldoggá tettél.

Mindig vártam a percet, hogy veled legyek,
Te voltál a meséből jött herceg...
S hogy a boldogság miért vált hirtelen pokollá?
És önzetlen szereteted pusztító viharrá?

Hogy miért lettél kegyetlenül igazságtalan, szívtelen?
Összetörten, könnyes szemekkel a mai napig sem értem.
És nincs válasz, mi megnyugtatná lelkemet,
Meg sem hallgatsz, rám sem nézel, pedig annyira szeretlek.

Bár tudnám, hová lett az az őrült bolond, kit megismertem?
Kiért még most is fájón, reszketve dobban szívem...
Nem lehet, vagy tán mégis, hogy így félreismertelek,
Ha soha nem is gondolsz már rám, én nem feledlek.

Szeretni foglak mindig, Attila, őszintén, tisztán,
Nincs másnak helye szívemben, bár visszatérnél hozzám.
Hisz te voltál a boldogságom, életem, mindenem,
Nélküled minden boldogtalan, reménytelen, elvesztem...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom