Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az én apám

Bevésődött, mint egy fénykép,
Az emléke most is él még,
Szeme huncut hunyorgása,
Büszke, egyenes járása
Előttem van, látom újra,
Felidézem szomorúan.

De ha rágondolok, mégis
Rám tör egy kis nevetés is,
Hallom a citera hangját,
Ahogy énekli nótáját,
Zeng a hangja jókedvűen,
Fáradtan is egyszerűen.

Egyszerűen, de örömmel,
Nem törődött a közönnyel,
Mi szegényen körbevette,
Szolgaságát kinevette
Dallal, szóval, ábrándokkal,
Isten iránt alázattal.

Pedig mennyit szenvedhetett,
Az édes korán mennybe ment,
Mostohája nevelte fel,
Így maradt szerethetetlen.
Hamar túl is adtak rajta,
Bojtár lett, más volt a gazda.

Már nem volt számára otthon,
Cipőre sem jutott sokszor.
Mégis, mikor erről mesélt,
Csak nevezett s újra zenélt,
Elővette pengetőjét,
A szörnyű múlt temetőjét...

Porosodik a citera,
Nincs, ki a húrokat fogja,
A lúdtoll is már megkopott,
Csendben, hangtalanul zokog,
Csak az emlék viszi tovább
Apámmal a múlt mosolyát.

Emlék

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom