Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Árván maradt élet XVII.-XVIII. vers, befejező rész

És lassan eljött a forró, meleg nyár.
Esküvőre készült a szerelmespár.
A kápolna termében szólt az ének.
Szívhez szóló, angyali zsoltárének.

Mikor János és Anna egybekeltek,
A helyi püspök előtt megesküdtek,
Hogy szeretni fogják egymást mindig.
Erre a frigyre a szív-szerelmet hintik.

Majd a faluban béreltek egy lakást.
Feledve már a sok megpróbáltatást.
A közös élet magvait bízva elültették,
És a jövőjüket már szebbnek remélték.

Az esti alkony édes kis csendjében
Ültek egymás mellett meghittségben.
Sokszor beszéltek a boldogságukról,
És a szerelemben eltelt napjaikról.

Az egyik este is a jövőjükről beszélgettek,
Mikor a kertkapu vasrácsán bezörgettek.
Tamás atya volt a késő esti vendég,
Kinek a jöttét üdvösségként vették.

Tamás atya a sűrű elnézését kérte,
Hogy váratlanul köszöntött be így este.
Mondta, már nem tudott várni reggelig.
Sem az ígéretet hozó bölcs hajnalig.

Mert öröm volt a hír, mit el akart mondani.
És talán a világgal is hangosan ujjongani.
Hiszen János versét nagy szívvel fogadták.
A szerkesztőségben a verseit kiadatták.

A boldogság János szívét megérintette.
Az örömforrás kútjából az italát kimerte,
Melynek ihlet íze volt a Grál kehelyben.
Öröklét itala a halvány színű vizekben.

Melyben Isten szólt hozzá jelekben.
Volt, hogy álmaiban vagy a tettekben.
János mindig alázatosan viselkedett.
És mindenért szerénységgel viseltetett.

Pár év múlva nagy költőként emlegették.
A kortársai becsülettel őt, elismerték.
A társasági élet vágyta a jelenlétét.
Szavait, tetteit és a bölcs véleményét.

Mégis éjjelente, mikor ébren álmodott.
Az írógép fehér lapjaira rímeket faragott.
Sokszor érezte, hogy boldog úgy lehet,
Ha felnevelhet egy csöppnyi gyermeket.

Akinek a szép szemébe mosolyoghat,
És akinek a kis szívében bizalmat kap.
Kiért élhet és dolgozhat nap nap után.
Aki azt mondaná: Szeretlek, Apukám!

Vágyott a családi élet békés melegére.
A szeretet átfogó, meleg érzetére.
Vasárnaponként a templomba jártak,
És a gyermekáldásért hűen imádkoztak.

De csak teltek a hosszú, nehéz évek.
És lassan elhalványultak a remények.
Halkabb lett az ima a templomi csendben.
És több a könnycsepp János szemeiben.

(befejező rész)

János évei eseménydúsan teltek,
De a perc-csendjei, mint az őszi-felleg.
Verseit már a nagyvilág megismerte,
De a szíve búját csak hitvese ismerte.

Csalódott a remény biztató szavában,
A megérzések délibáb látszatában.
Hiszen karjai nem ölelhettek gyermeket.
Bánatosan számolta az elfogyó éveket.

Anyjára nagyon sokszor emlékezett,
Kitől kapta az árván maradt életet.
Mégis e fájdalom boldog gyönyör képe,
Mikor eszébe jutott a múlt eseménye.

És a legjobb dolog, mi történt az életében,
Hogy megismerte Annát a tavaszi kertben.
És a szerelemükre az örök áldást kapta,
Így lett a szívének egy hű, boldog társa.

December volt, egy fagyos éjszaka.
A bokrok csillagvirágzata zúzmara.
Fák törzsén bús harkály-dal reszketett.
Szomorú tájban meghasadt emlékezet.

De Jánosék szobája a csendsziget.
Anna szorgos kezeitől egy zöld liget.
A karácsony dicső fénye is ragyogott
Ott, ahol a két szerelmespár lakott.

És a tél fehér kesztyűjében kopogott.
Ajtójuk elé egy mózeskosarat rakott.
Benne egy síró, kis árván maradt életet.
Jánosnak az Úr elküldte az ÍGÉRETET.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom