Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Démon

Szótlanul állok, már nem remegek,
elment, és ezzel eltemetett,
nézem az utat, merre induljak,
átkozott szavaid kattognak.

Ütnek és hasítanak szédítőn,
jó lenne megállni a lejtőn,
kifordítom magam, hogy találjak
valami szelídet utánad.

Eldobom elcseszett éveimet,
tűzd faladra, mint érdemedet,
letörlöm a táblánkat szárazra,
viszkibe, vodkába ágyazva.

Kínlódva járom a vitustáncot,
szívem követeli a láncot,
csak láncolj le, égess meg, démonom,
ne kímélj, taposs szét, jó nagyon.

De eljött a reggel, hát túléltem,
odaát jártam a friss réten,
szelíd angyal fogta meg kezemet,
az utamra visszavezetett.

Elmúlt a tegnap, elfújta a szél,
vár rám egy lány, ki tőlem remél
szerelmet, hitet, otthont, családot,
ráspollyal bélelt sült kalácsot.

Egy lány, kivel mosolyunk összeér,
farkas a báránnyal összefér,
húzom a csizmámat indulok már,
pirkadat minket együtt talál.

Csak ne érezném azt a csillogó mérget,
mely annyira mardosó,
belém vájt hiányod ott táncol még
az üveg alján, s számon kér:
"hódítsd meg a végtelent, lovagom,
legyél hősöm az oldalamon,
ne legyél szürke családi szolga,
mert az csak a hitványak dolga."

Szavát nem kellett megtoldania,
ürült üveg, repült a csizma,
nyergeltem gyorsan a halál lovát,
díszítettem a tisztaszobát.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom