Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nemezis

Mellém ül, nem ismer,
Ismerem, azt hittem,
Megszólít szótlanul,
Emlékek elmémben
Érzelmek semmiből
Semmibe tartanak,
Hasfalamba kóstol
A múlt, mint vasfogak.

Arcára tekintek,
Gyönyörű, zöld szempár,
Igéznek, bűvölnek,
Eszmélnék, de nem vár,
Naiv gyermeklelkem
Lángra gyúl mellette,
Rájöttem, hogy ismer,
Rájöttem, ismerlek.

Te vagy az, Nemezis,
Álruhás félelem,
Tudom a neved is,
Kimondom - nem merem,
Felfal a vörös száj,
Léket üt lelkemen,
Homlokomon rúzsod
Borravaló testemen.

Régóta kísért
Hited a magányom,
Eltűnsz majd feltűnsz,
Vezetsz vakvágányon,
Felejteném múltam,
Miattad nem lehet,
S Ellened oly kevés,
Mit halandó tehet.

Hamis az összes kép,
Illúzió s kelepce,
Hamis a karnevál,
Elsüllyedt Velence,
Szédítő szirén
Ügyesen csalogat,
Hangjával hiteget,
Karmával hasogat.

Az utolsó döfés
Felnyitja mellkasom,
Elviszi szívemet
Drámai alkalom,
Tavasszal hagy el,
Mikor minden boldog,
Így lesz belőlem
Zokogó bohócod.

Lábjegyzet az olykor megtestesülő magány ámokfutásaihoz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom