Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Árván maradt élet

János szemében könnypatak fénylett.
Szívében mélyen az anya szó már feslett.
És úgy tört fel onnét, mint egy vulkán,
Melynek törmeléke a megvetéshullám.

Izzott a levegő a meghittség otthonában.
Borbála bűne megfeszült a feloldozásban.
Reszkettek a képkeretek a fehér falakon.
Nyikorgott a szék a szúrágta padokon.

A csönd keserű mérge fanyar mosoly.
Olyan sápadt, kínos asszonymosoly,
Mint a vénátlan erőkből kifolyt életek.
Bábot játszottak a szótlan szellemek.

S az apáca megtörte a fagyos csendet.
Kezébe vette a rózsafüzért és keresztet.
Borbála elé állt, és elmondta a Hiszekegyet.
Majd az asszony ajkához érintette a keresztet.

János odaosont csendben, halk léptekkel.
Most szembesült csak a valós történettel.
Hogy Borbála az ő igazi nagymamája.
Aki elárulva lehelt csókot a homlokára.

Keserv, kín és porfelhő, szigor az élet.
Minden virágból fekete remény lett.
Irigy, sárga a Hold eltűnő, halvány képe.
Júdás csókjának a véres menyegzője.

János! - megszólalt halkan Borbála.
Nem tudtalak vállalni, de már hiába.
Kérlek, bocsásd meg a vétkemet.
Tudom, nincs rá szó és kegyelem.

Borbála - anyámnak édesanyja!
Látod, ez a gond, mi szíved elapasztja!
Azt hiszed, nincs szó, és nincs bocsánat.
Jöjj és fogyasszuk el együtt a vacsoránkat!

A vacsora illata bejárta a kis szobát.
Könnyű húsleves íze adta a zamatát.
A beszélgetés már nyugalmat árasztott.
S talán el is fedte a nyomasztó pillanatot.

Amikor az esthajnalcsillag beköszönt,
Borbála lassan készülődött és elköszönt.
És Jánost úgy ölelte a dobogó keblére,
Mint mikor az anyja halálának percében.

Talán megérezte a vészt jósló jeleket.
Zakatolt a szíve, és a keze remegett.
Sápadt arcán áttűnt egy lila érvonal.
A szájzugnál felfröccsenő vérfonal.

János karjai között elragadta a halál.
Furcsa tömjénillat, keringő álhomály.
Könnyek tornácára fagyott a magány.
Füstszínű élet és gyászoló szivárvány.

János sápadt arcára ráült a félelem.
Miért történt ez, drága Istenem?
Csak egy órát láthattam a nagymamám.
S lettem újra árván maradt bús-magány.

Margit apáca meredt szoborként bámult.
Előtte az életnek a sötét tere tárult.
Hihetetlen tűzcsillag égett a szemében.
S átölelte Jánost a "csipkefenyérben".

Borbála halála után új csapás közeledett.
Szív erejében ember nem kételkedhetett.
Mert Jánosunk lelkét megtépázta az élet.
S ő, mint a szikla, bírta a keménységet.

Szinte a felnőttkort még meg sem érte,
Mikor Margit apáca is elköszönt tőle.
Elment arra útra, hol dicsőségben élhet.
Ahol angyalok díszítették az édeni kertet.

Az árvaság keserű viasza már leégett.
A fájdalmas szív ezer sebből vérzett.
A kanócszálak elégett hamufoszlánya
Lett János életének fekete éjszakája.

S ahogy teltek-múltak a hosszú napok,
János nap mint nap csak gondolkodott.
Hogyan folytassa megszürkült életét,
Melyben már feladta minden reményét.

Így nem tanulhat, és nem élhet tovább!
Nincsen senkije, hát hovatovább?
Marcangolta elméjét a józan észtudat.
Dolgoznia kell, és járni a sorsutat.

Mivel gyermek volt, nem dolgozhatott.
A gondnokságnak Ő nem hazudhatott.
Gyermeki arcán lefolyt egy könnypatak.
Sós ízű életút, kitágult pórusutak.

Egy árvaházba befogadták szeretettel.
De annak falai lestek rá ridegséggel.
Bizarr szobája és ócska, roncs bútora
Olyan volt, mint a tegnapi vacsora.

Mert egyszerű, csupasz kenyeret kapott.
És még nem is panaszkodhatott.
Mert az árvaházban sok gyerek lakott.
Így örülhetett, ha az ő tányérjára is jutott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom