Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hitem

Olykor elgondolkodám, van-e
Ki csendben vigyáz reánk?
Kiáltásunk, fohászunk érti?
Vagy szélben csendben elenyészik.

Öröm, ha embert éri,
Nem nézi, honnan ered,
Repes a szíve, hogy az élet
Nem tőle vesz el.

Ám midőn bánat, veszteség jő,
Már nem oly megértő,
Égre tekint, s vádlón kérdi:
Miért engem sújtasz megint?

Holott tudhatná, választ
Hiába vár, odafent nincs,
Ki ővele szóba áll. Életét
Önmaga teheti jóvá.

Van, kinek hite vak, s
Bármily csapást elfogad.
Nem kétli, hogy megérdemli,
Mennyben fog ő üdvözülni.

Bármit tesz is, ráfogja,
Ez így volt megírva.
Az ő Ura akarta,
Szó nélkül elfogadja.

Van, kinek hite ingatag,
Neki alap, ha jutalmat kap.
Gond, bánat idején eseng
Ura kegyeiért.

S van, ki nem hiszi,
Odafentről őt is őrzik,
Nem fogad el olyan Urat,
Ki elveszejt ártatlanokat.

Életének ballépésit, rossz
Döntésit nem hárítja másra,
Tudja jól, tetteinek lesz
Majdan utóhatása.

De kérdem én, hogy` lehet
Szó nélkül, csendben tűrni,
Szemlesütve imákat fűzni,
Mikor szíved megszakad.

Épp csak sarjadó élet
Semmivé lesz, nem hagy
Maga után mást, csupán
Fájdalmat és gyászt.

Ha lenne oly jó Urunk,
Mint sok ige állítja,
Szülőnek gyermeket
Siratni nem hagyna.

Tanító célzattal nem
Lenne kegyetlen, hogy
Még több imádság
Őhozzá elérjen.

Továbbra is abban hiszek,
Életemet én terelem,
S hogy mi lesz velem,
Rajtam áll, nem Istenen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom