Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Árván maradt élet III.-IV. vers

Az apáca karjaiba vette a csöppséget.
A hidegben majdnem kihűlt kis testet.
S bevitte a meleg lakás békés otthonába.
A kandallóhoz érve pokróccal betakarta.

A lelkész is odakucorgott a meleg tűzhöz.
Majd jól közel hajolt az újszülötthöz.
Nem kérdezett semmit, meg se szólott.
Mert a szívében minden szó elvirágzott.

A gyermek kék szemében csillag gyúlt ott.
Mely, mint a Betlehemi csillag, úgy világított.
Csöppnyi, piros ajka cuppogott nagyokat.
Éhes volt a drága, nyelt is nagyokat.

Margit - az apáca . tejet forralt a fazékban.
Majd lehűtötte, és úgy adta kanálban.
Gondolta is, hogy majd vesz cumisüveget.
Mert fel kell, hogy nevelje eme gyermeket.

A lelkész mélyen a gondolataiba merült.
Ez a csöppség vajon ide hogy került?
Születése percében már árvaságra jutott.
Árván maradt élet. Neki ez szolgáltatott.

Margit megetette, majd tisztába tette.
Akkor látta, hogy fiú a gyermekcsemete.
Karjaiba vette és ringatón elaltatta.
Szenteste szelleme szállt a családra.

Mivel karácsony éjszakája volt ekkor.
S minden történés egy jelenetsor.
Így az ünnephez méltóan elnevezték.
János lett a neve! Meg is keresztelték.

Eltelt tíz év, és Jánosból nagyfiú lett.
Iskolába járt és szépen nevelkedett.
Szalmaszínű haja, mint a nappal fénye.
És szeme ragyogása volt az ég kékje.

Már csak Margit nevelte őt egyedül.
A lelkész lelke a felhőkön hegedült.
Ott is zsoltára volt a szent imakönyvnek.
Körülötte az angyalok is énekeltek.

Majd egy őszi nap halvány esthajnalán,
Mikor már a falevél is búcsúzik talán,
Bekopogott hozzájuk a bábaasszony.
Fájdalmasabb volt, mint az őszi alkony.

Tíz hosszú évig mardosta a keserű bánat.
És már nem bírta a szörnyű fájdalmat.
Hogy Ő volt, ki ajtó elé tette a gyermeket,
De - kit soha egy percre sem feledett.

Mert a malomkő súlya a szívére nőtt.
És várta, csak várta az újabb esztendőt.
És így telt el tíz év bánatos panasza.
Bús szavainak börtön volt az otthona.

Borbála - a bábaasszony - bocsánatot kért,
Hogy csak most mondja el igaz történetét.
Mert félt és gyáván megfutamodott.
Azon az éjszakán mindent elátkozott.

Tíz évvel ezelőtt azon a szörnyű éjszakán
A megfagyott csillagok az eget uralták.
De a hideg nemcsak az utakat karcolta,
Hanem egy anya életét halálba mardosta.

Az anya nem más, mint Borbála lánya.
Így hát János az ő unokája.
És vétke ezért még nagyobb bűn.
Mert unokáját eldobta szívtelenül.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom