Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Árván maradt élet II.

A bábaasszony a csöppséget betakarta,
Lenvászon pólyával csak a testét takarta.
De a magzati arcbőrön megcsillant a dér.
Hajnali utakról üzenő, ezüstös csillagtér.

Anyjának könnyes szemét a szívébe zárta.
Az első seb volt, mely a lelkét is eltakarta.
Hidegen csillant, a decemberi köntös-fény.
Jégvirágos ablakon át feltűnő gyertyafény.

Mely egy kis ház ablakából kivilágított,
Hol béke volt, nyugalom, és minden áldott.
Lelkészember lakta már hosszú évek óta.
És egy apáca, aki a kertjét gondozta.

A bábaasszony halkan az ajtóhoz lépett,
Nem szólt semmit, csak kopogott egyet.
A kalács illata a kulcslyukon kiszivárgott,
És a gyermek keserves sírása felhangzott.

A bábaasszonyt Borbálának nevezték,
Az emberek őt elismerték és szerették.
De most csupán a hóvihar szele suttogta
Azt, hogy e tettét Isten nem jutalmazta.

Mert az árva csöppséget magára hagyta.
A hideg küszöb fagyos sarkába rakta,
Majd eltűnt a fehéren roppanó utakon.
Átlépve egyszerűen minden bűntudaton.

S kinyílt az ajtó, karácsony meleg ajtaja.
Az apáca rémült szemeiben a csoda,
Mikor a síró gyermeket megpillantotta.
Ezer ágról szálltak a hópelyhek tova.

2018. december 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom