Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Lelkünk apokalipszisa

Felébredünk egy új kor hajnalán, küszöbén döbbenettel állunk.
Mik megvoltak bennünk hajdanán, kihaltak. Semmit nem találunk.
Velük kihalt a szó is: talán
Nincs remény, csodákat nem várunk.
Elménk égbenyúló falán a felirat:
Többé szabadon nem szállunk.

Lelkünk magasztos szárnya eltörött, csak vergődünk lent a porban.
Egykor dicsőn tett fogadalmunk megdőlt. Nem voltunk hűek hozzá a jóban,
Azt mondtuk, boldogok leszünk s eljött. Mi vakon kerestük, hogy hol van...
Nem vettük észre, nem láttuk meg Őt, pedig ott volt a tettben s a szóban.

Immár idegenek vagyunk egymásnak, és számunkra idegen a világ,
Elmúltak a tettek, nincsenek vágyak, lelkünk is már csak egy haldokló virág.
Nem várunk jót, s tőlünk sem várnak, többé nem mondunk egymásért imát,
Eredetünk homály fedi, ezek lettünk, árnyak, így éljük meg lelkünk apokalipszisát!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom