Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tükröm voltál, és tükröm lettél

Réz pilláidon megcsillant az est
varázsába bújtatott apró gyöngykarika.
És mosolyod apró vonalaiban
huncut táncot villantott az éj.
Meséltél az eltelt nap rezzenő érczajáról.
A szünetekbe fészkelt hangulatmagányról.
Az utcán lépkedő, szürke alakokról.
Gyér bokrokról, ahogy dideregtek február köntösében.
Arról, hogy meztelen fák rejtőznek a ködben,
és hamucipőben botorkál a tél.
Meséltél a délután sáros porszínéről,
és arról, hogy sírtál. Sírtál, és
könnyes fátylon láttad a világot.
De senki se látta a te bánatos arcod,
mert szürke volt a tömeg.
Levegőtlen hártyákon úsztak el a lámpafények.
Idegenszótár nyelvek zajától lett hangosabb a tér.
És még sötétebb lett a felhők alatt az ég.
Fekete füstárnyak kúsztak lassan dél felé.
Már este negyed kilenc volt, mikor megérkeztél.
Válladon egy tört színű levélmaradék,
melyet a szél sodort feléd.
Árkolt szemeidből felvillant az ég azúrkék ragyogása.
A reggel ezüstfénye, melyet már elvesztettél rég.
Egy szó, egy mosoly, amit elfeledtél.
Egy érintés ezer üzenete, egy meleg
kézfogás.
Egy szerelmespár hosszú, forró csókja.
Ezt is láttad, mi nem kevés, csak
elfeledted könnyedén!
Szürkét láttál, mert azt akartál.
Most jöjj és temesd el a bánatod velem!
Tükröm voltál, és a tükröm lettél.
Ó, sors, örök hálám neked!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom