Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Rekviem: megnem bocsátás

Bűnösként zárták be börtönömbe,
Csak a kezében egy véres tőrrel,
Melyet én kovácsoltam.
Melynek élét bőröm alá szúrtad!
Saját kardom szúrtad hátamba,
Elárultad a felebarátodat.
Fájó, viszkető, maró, égető érzés,
Jobban esett volna egy megmérgezés!
Élősködő bennem a tetted,
Elmém ezzel szétszedted.
Gőgös hangod roppan a falevelek után,
Nem, nem, te nem élhetsz bennem tovább.
Kínos, gyerekes nevetésed ismerkedésünk napján
Mára rémálomba született porcelán bálvány.

Ha pedig, ha pedig újra szemem elé kerül
Arcod, mely rémálomként elém terül.
Ahogyan te hagytál engem hátra,
Úgy lesz menekülés az egyetlen vágyad.
És ha már bezárult, az ajtó felé szaladsz,
Életed elmúlásáig bezárva maradsz.

A barátból lesz a legrosszabb ellenség s a legmélyebb heg.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom