Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kávéházban

Beleszólt minden lélegzetedbe a halál,
csak úgy, földhözragadtan és kéretlen.
Sarokasztalnál ült, tétlenül várakozott,
koldus garassal fizetett véletlen.
Átlátszó trükkje volt, kávét veled rendeltetett,
első az üzlet, mondta, és kacagva nevetett.
Ütött, lépett, kiváltképp fájtak az ütések,
jövőd fájlaltad, az élet igaztalan szavát.
Hiába lengte be a bizsergető tavasz
öröklétével az örök virág illatát.
Életünk a könny-teli szenvedések ára.
Léten túli szél, szirének csábító dallamán.
Dadogó mámor, csalogány csalóka dalában,
míg üt, leng, lüktet az inga szívünk pitvarán.
Egyenesnek látszó utunk végén halálkanyar,
biztosra édesített bordal, utolsó képzavar.
Félelmeidbe beleivódtak a földi szépek,
félszeg jelenedbe lettek szelíd szédülések,
szerelmek jöttek bíbor égen, napsütésben
vigadoztak, lázban égtek minden éjjel.
Sötét lett. Megállt az idő, hanyatt
fekve. Kortyunk, mámorító íz, nosztalgia,
lélegzetelállító tévedéseink sora,
elpazarolt hegyi levegőnk, konok sóhajunk.

Tóth Árpád emlékére.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom