Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Indián nyár

Szántó-vető, régi kedvest
elmélkedve fürkészem,
csáb villan a szemeiben,
s elveszek a mélyében.

Tarka leple, arany arca
csupa báj, és elámít,
tüzes csókja, természete
bókolgatva elcsábít.

Kézen fogva vándorolunk,
közelre és messze néz,
érzem, ahogy szaporázza
fáradt létem ütemét.

Karjába zár, máris indul
- maradnánk még keveset -
előkotor batyujából
még egy búcsúlevelet:

Emlékezz a múlt időre,
mi számodra oly becses,
rőzsét szedjél, lobbantsd lángra,
a szív-adónk ingyenes.

Elmúlásról ne essen szó,
"ej, ráérünk arra még",
reményünket ne veszítsük,
míg felettünk kék az ég.

2018., Idézet Petőfi Sándortól.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom