Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fénykép rólad

Narancsszínű Nap, a fénye ránk mosolyog.
Hajadba szálltak apró legyek, szúnyogok.
Hunyorgó szemekkel nézted a messzeséget,
Nevetésed ráncaiban összegyűlt az élet.

Aztán tenyeredbe fogtad arcom, és nevető
Szemeiddel kacagtad: "Messze még a temető!"
"És nagyon hosszú az út, mi odáig vezet,
Temesd el a kételyt és lovagold a szelet."

Táncoltak a fűszálak, a Nap lassan lebukott,
A szél a karodon libabőrös csókot hagyott.
Csak néztünk mindketten egyre távolabbra innen,
A világ cikázott arcodon, egy kósza hajtincsen.
...
Ha én vagyok a vándor,
És valaha megbotlom,
Te leszel, ki körbefog majd,
Te leszel az otthon.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom