Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy régi barát...

Jő az ősz, s nyomában lassan minden elvész,
Jő az ősz, s végleg megőrül a józan ész.
Jő az ősz messziről, s vele jön a bú is,
Megöl a sok fájdalom szép lassan úgyis...

Jő az ősz, s amit tud, elviszi mindenem!
Látja, hogyan lesz a szívemből nincstelen.
Fázok, mert nincs, ki melengetné szívem,
Engem már nincs senki, aki elveszítsen...

Tudtam, hogy jönni fog, hogy eljön majd értem,
Könnytől ázott arccal látom őt az éjben.
Gyere hát, s vedd el tőlem! Hisz sohase szeretett!
Ő az a lány, aki karjaidba vezetett...

Elvagyunk ketten is, ó, az őszi magány,
Nekem nem kell senki más, csakis az a lány!
Bár úgy éreztem, közel, de messze álltam,
Szívétől s Őtőle már végleg elváltam...

Úgy dobott el magától, mint az őszi szél,
Szívem többet így már a haláltól se fél.
Nem érdekelne, ha csak egy leány volna,
Ő nemcsak egy lány, a szívemet rabolta...

Szebb minden lánynál, kit valaha is láttam,
Mellette egy boldog és erős emberré váltam!
Mikor szemeibe néztem, elcsendesült a világ,
Kezeit fogva végleg eltörlődtek a hibák...

Már sajnálom, hogy egyszer tényleg megtettem,
Hogy elmondtam neki, s őszintén szerettem.
Tudom, e versem se ér többet a semminél,
Szép lassan mindent elfúj az őszi szél...

Dabas, 2018. június 26.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom