Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Éget a hiányod

Annyira hiányzol, annyira hiányzik,
Mikor a kezecskéd fürtjeiddel játszik!
Mikor szívemet öleléssel vidítod,
Hogy jó kedvem legyen, mindennap kivívod...

Hiányzik az emlék, ketten kéz a kézben,
Kellett volna látnom a rosszat a szépben...
Hiányzik, ahogyan simogatod karom,
Plátói szerelem, miért jártam vakon?

Hiányzik nevetésed, még most is hallom,
Én a remény felé többet már nem hajlom!
Hiányzik a mosolyod, s hiányzik vele
Szemeidnek mámorító tekintete.

Hiányzik a bizalmad és a jókedved,
Hiányzik, mely minden gátlást bennem elfed!
Csak barátod vagyok, egy egyszerű barát,
Ezzel vágtad el végleg szívemnek szavát...

Hiába láttam többet, vak volt a remény,
Hiába vártam mást, akaratod kemény.
Hiába próbáltam, csak egyre rosszabb lett,
S ezt szította mindegyik reménytelen tett.

Hiába küzdenék, ha esélyem sincsen!
Hiába másznék, ha nincs már feljebb innen!
Szavaid nyílként szúrta át boldog szívem,
"Nem illünk össze ketten semmilyen színben!"

Hajj... Nem is tudod igazán, mennyire fáj.
Nem tudod, lelkembe milyen mély sebet váj!
Minden egyes nap szívem égeti a vágy
Ölelésed után, mely, ó, annyira lágy!

Hiányoznak a szavak, s vele a tettek,
Szívemben már keserű emlékek lettek!
Hiányzik a hangod, és hiányzol Te is,
Szép lassan elmulaszt ez a maró tövis...

Kiskunfélegyháza, 2018. június 3.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom