Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kendőbe kötve

Ott honvágy a dajkája még a kisdednek,
tenyérbe szakadt szálkák viszketnek,
s a faragott tölgy járomcsontú taták
messzilátón hunyorognak át
a táposokra. Kazlakban ott az élet,
még keresztelik kérgét a kenyérnek,
múltmorzsák hullnak a tiszta
abroszra, s a mindent vissza
örökségét cipelik kendőbe kötve,
de a gyermek már elszökne.
Mélyszántás a homlokránc, a csíra sok,
de varjak dézsmálják az írmagot,
az új suháng tilalomfává korhad,
túlhordott teherrel viselős a holnap,
s az el nem mondható hallgat,
élesre csorbítja az ajkat.
Ínyekre tapad a foghíjas hiszekegy,
tudathatáron egy álom bizsereg,
mit az össznépi beletörődés - amott
és itt - illúzióvá csalhatott.
-
Mint tejbe, ha tus csöppen,
talpig feketében néma szellem
lebeg a hajnali ködben.
Félrefordul, nehogy elképzeljem
a kendő mögé rejtett arc
naphiányos kontrasztját.
Távolságtartása közelharc,
alázattal fárasztott rabság.
Nem látszik át a szűk résen
a szájzug árka, a fürkésző figyelem,
s a félmosolyba burkolt tűrés sem.
Termőre fordult szándékából idegen
világok nyílnak. Lesütött szeme talány,
tükrében vakrozsdás sínpárok.
Lehet, csak vonatra vár, vagy talán
arra, hogy levennék róla az átkot,
amit leplezetten hordott.
A végállomáson
lassan oszlanak a ködfoltok,
s mint szélben a kendő, elszáll látomásom.

pályázat - kendőbe kötve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom