Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Korai tavasz

Várom az estét, hogy lemegy a nap,
Kint ülök a folyosón, a madárdal simogat,
Lassan-lassan mind aludni tér.
A galamb a tetőn még enni kér.
A vadgerlepár még egymást hívja,
A kék cinege a bozótban cserregve mondja.
Megvicceli őket a korán jött tavasz,
A bozót túloldalán a rigó hívogat.
A lemenő nappal a zöldike is röppen,
A természet immár lassan elpihen.
Még visszagondolok a ligeti órára,
A madárdalra, mit régóta vártam.
Az őszapócsapat mind körém gyűlt,
A fák tar lombjában szinte szédül.
A széncinegerajban egy-két társra vár,
Nászdalt ad elő a kék cinkepár.
Odébb egy kicsit a fakopáncs kopogtat,
Enni kér, a csőre hangosan csattogtat.
Az őszapórajban beszéd a téma,
- Ember a ligetben, mit keres erre?
A széncinegék hangja betölti az étert,
Civakodás köztük, nem is eggyel.
A messzi távolban a szajkó vinnyog,
Elhiszem neki, hogy a társára gondol.
A közeli templom lassan delet üt,
Jelezte nékem, hogy most innen menjünk.
Elindultam hát fülemben a madarak dalával,
Elvarázsolt egy kicsit a sok madárhang.
Jól bevéstem ezt az órát az emlékeimbe,
Milyen volt a tavasz első lehelete.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom