Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Óda a múzsához

Ó, Euterpé, pompás díszben sugárzol,
látom az őszi tájban tekinteted.
Hallod, hogy a szívem, mint a dob, dübörög,
szélvihar táncában csodállak téged!
Feléd nyújtom két karom, állj, ne röppenj el,
nem engedem kopni vörös színeid.
Dalt neked komponáltam, ihleted segített,
érzem, még jelen vagy, múzsa, ne hagyj el.
Babérlevél tetrachordot fuvolázik,
kabócához szerelmes eposzt dúdol.

Dalra fakad, eljátszogat akkordjain,
lassacskán már a vén ősz is búcsúzik.
Ne hagyj el, kedves Euterpé! Éltető,
tiszta levegőd a léte versemnek.
Látod, kitárom szívem, máris könnyezem,
tőled még a rút vihar is szelídül.
Örökké megőrizlek majd emlékemben,
gondolok rád, már nem ontom könnyeim.
Napsütéses órában is várni foglak,
aranyketrecben gyűjtöm üzeneteid.

Tudom, most már sietsz, elbúcsúzni készülsz,
csöppet zörögsz, vedled csábos ruháid.
Csak a kis fenyőfa pompázik még zöldben,
magára ölti hófehér subáit.
Jég-kristályos a föld, varázsos az erdő,
a babért messzi fújta a havas szél.
Hófödte, ragyogók csipkés hegycsúcsaid,
de még hangtalan suttogják a reményt.
Ó, te drága! Ellobbantál, mint szalmaláng,
emlékké váltál, már csak a csend szitál.

Euterpé a görög mitológia istennője. "A hellenisztikus kori irodalom óta alakjához a lírai költészet műfaja és a zene kapcsolódik, jelképe a fuvola." idézet: wikipédia

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom