Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

El-utazás

A láthatár szélén egy gyár fehér gőze oldódik
a szürke esőfelhők végeláthatatlan tengerében.
A vonatkocsi tele, mégis egyedül s mindentől távol
érzem magam, vérem pulzál nyakam verőerében.
Lazító ritmus tódul a fülembe,
csak egy szál hamu és gyémánt füstje hiányzik a leltárból;
Fejem az üléstámlának döntve
bámulom a rázkódástól elmosódott képet a tájból.

Még fel sem fogtam azt, ami történt,
bár általában a vihar előtti csend árulkodó jellege bűzös.
Az ablakon végigiramló vízcsepp
sebesen szalad oda, ahol többé senki sem látja, ám nem is bűnös.
Gondolatom messze jár,
valahol keleten cikázva a valóság és a félálom közötti küszöbön.
Így kellett lennie, vagy sem?
Azt mondják, az idő mindenre választ ad, és gyógyír. Én előre köszönöm!

Dombóvár, 2017. október 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom