Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Rétegek

Üres padok, teli lelkek,
Ősz elején hova lettek?
Zsongó termek,
Elvetett tervek.
Könnyek a szemnek.
Egyesített elméletek,
Mit a diákokra feszítenek.
Pedig vannak rétegek,
Csak elkopnak a részletek.
Túl sok esélyt adnak a végletnek,
S nem az esélytelennek.
De most őszinte leszek,
Ez a hely nyomor a léleknek.
Egy gyomros az életnek.
S bitófa a pénzednek.
Vesztőhely az egyéniségnek
S a boldog létnek.
Emberek, kik rég kiégtek,
Dolgok, mik nem úgy működnek,
Hogy gondolatot teremtsenek.
Ha sablont akartok, itt a helyetek,
De ha nem akarjátok fals szöveggel tömni a fejetek,
Szóljatok, ne féljetek,
Önuralmat teremtsetek!
Ne ócska szavakat pergessetek.
Hanem mondjátok ki, ez a véleményetek!
Amit mindig meg kell védenetek.
Persze csak, ha nem döntik meg az észérveteket.
Gondoljatok, merjetek!
Ne kössétek fel a tehetségeteket!
Amitek van, azzal éljetek,
S ne hagyjátok, hogy a szabályok, az emberek
Elnyomják, akik vagytok. Titeket.
S hogyha néha egy átkos hiteget,
Csak legyintsetek.
Egyenes háttal üljetek,
Így elbírjátok azt a súlyos többletet,
Amit minden rátok tett.
Érjétek el, hogy büszke legyek.
De nem arra, mit elértek.
Nem érdekelnek az érdemjegyek,
Vagy bármily ehhez hasonló képzetek.
Két dolog érdekel. A tehetségetek,
S az életen át tartó küzdelmetek.

2017. szeptember 18.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom