Hibajelentés küldése

Apró világ

Hason fekve én fűszálat rágok,
Távol hagytam a zsúfolt világot.
A csend átölel, elülnek zajok,
Itt most már végre - egymagam vagyok.

Réveteg arccal nézem a földet,
Szürkeség helyett - gyönyörű zöldet.
Szél dallamai ma olyan lágyak,
A lassú táncban - ringnak fűszálak.

Szorgos kis hangya egy szirmot vonszol,
Önzetlen lélek - a bolyra gondol.
Minden lépését akarat hajtja,
Erejét nagy táv sem apaszthatja.

Pedig az illat őt elbűvöli,
De társaival nagylelkűsködik,
Így van nevelve, ez az ő sorsa,
De ha elosztják, jut pár szem morzsa.

Segítséget kap, könnyül a teher,
Fáradságot majd otthon kihever,
S indul új útra - testvéreiért,
Sokat kell tenni a reggeliért.

Amott egy csiga érkezik lomhán,
Nemrég járhatott egy nagy fa lombján.
Félénk szarvait éberen nyújtja,
Hátán a vára - túlélés kulcsa.

Száll tarka lepke - röpte oly kecses,
Minden kis virág számára becses.
Érinti őket lágyan szép sorban,
Fürdőzik aztán - a virágporban.

Méhek érkeznek zümmögő hanggal,
Nektárra vágyva, fürge szárnyakkal,
Gyűjtögetnek ők is - kitartóan,
Osztoznak munkában - és a jóban.

Szorgalmuk által telik a kaptár,
Igazi palota, nemcsak raktár.
Királynő várja őket aggódva,
S gondolni kell sok éhes utódra.

Ezernyi csoda, sok apró lélek,
Itt tisztán látom, mi az az ÉLET.
Idilli nyüzsgés tenyérnyi helyen,
Jövőt építő, nyugalmas jelen.

Nincsen itt ármány, sem önző érdek,
Használhatnánk ezt mi példaképnek.
"Nagyok" vagyunk, s az "Aprónép" pici,
Jellemben mégis ők többre viszik...